Pintér Sonja Galéria
2009. március 12. – április 11.
A kiállítás kurátora: Máthé Andrea
Megnyitó: 2009. március 12-én 19.00 órakor
Megnyitotta: Szüts Miklós festőművész
Gadó Gábor koncert

Azok, akik látták valaha valamelyik katedrális- vagy test-fotóját, olyan vizuális élményekkel lettek gazdagabbak, hogy bizonyára örökre emlékeikbe vésték Philippe Brame nevét. A fotóművész által rögzített képkockák által olyan csodálatos részleteket ismerhetünk meg egy apátságból, egy tájból vagy a testfotó-sorozatban egy emberi kézből vagy hátból, amelyet és ahogyan korábban sohasem láttunk.

Mestere a világhírű, magyar származású fotóművész, Lucien Hervé volt, aki mintegy 10 éven keresztül kísérte baráti figyelemmel munkáját. Szemléletmódjának kialakulásában Olivier Fenoy és Denise Colomb is közrejátszottak, valamint azok az élmények, melyeket vak gyermekek tanítása és az afrikai nyomor látványának megtapasztalása során szerzett. 2002-ben az egyik legjelentősebb francia díj első helyezését nyerte el („100 oeuvres” Art Space Bastille, Paris), 2001-ben külföldön rendezendő kiállítások támogatására nyert pályázatot, valamint a francia Kulturális Minisztérium FIACRE ösztöndíját kapta műterme kialakításához-fejlesztéséhez. Az AFAA által szervezett francia-japán szakmai kapcsolatok keretében Kyotóban vett részt látogatáson és tapasztalatcserén. Kiállításai voltak Franciaországban, Magyarországon (Zebegény, Gödöllő, Pannonhalma, Budapest), Togóban és Japánban is. Néhány éve a világörökséghez tartozó Vézelay katedrálisról készített fotósorozatot, melyről könyv és audio-vizuális kiadvány is készült.

A Pintér Sonja Galériában megrendezendő kiállításán három nagy témakört jelölnek ki fotói: a 'Corps espacé' (Teresített test/ek) emberi testrészletek fekete-fehérben, fény-árnyékjátékkal együtt. A ’Gloires d’ombres’ (Az árnyék dicsfénye) a Vézelay-i bencés monostorról készült – szintén a részletek finomságát kiemelő – fényképekből áll. A harmadik témakör elképzelése 2007-ben, Lucien Hervé halálakor született meg, amikor elhatározta, hogy felkeres olyan helyeket, ahol Hervé készítette korábban mesteri felvételeit. A ’Ronchamp, sur les traces de Lucien Hervé’ (Ronchamp, Lucien Hervé nyomában) sorozatot a Le Courbusier által tervezett – merész építészeti újításokat, köztük a napfordulókra beállított ablakokat megvalósító – kápolnát megörökítő képeiből válogatta.

Philippe Brame fotói és a látás mikéntjére vonatkozó írásai mintha az eredendő(ként feltételezett) ’ártatlan szem’ kutatásának folyamatos kísérletét folytatnák. Azt az egyszerűséget kutatják, amely a világra pillantó tekintet átállásakor-átállításakor villanhat fel a néző, de addig nem látó szem és gondolkodás számára: amikor a megszokott és emiatt már meg nem látott feltárja különös és különleges arcát. Ennek útja Philippe Brame-nál a lecsupaszítás, az elvonás annak érdekében, hogy minél több maradhasson meg: a színek redukálásával, a látvány redukciójával, a látott formák legkisebb, még figuraként érzékelhető részletére történő utalásával. Nem csak akkor történik ez, amikor fotóinak témája valóban egy-egy részlet vagy fragmentum, az ismertnek vélt mindennapi világ lényei és tárgyai, hanem akkor is, amikor dokumentum jellegű portrékat, életképeket, csendéleteket, pillanatfelvételeket készít.

A fényképészet kínálta árnyék és fényviszonyok lehetőségével maximálisan él. Mindezt olyan látásmóddal ötvözi, amely a részleteket teszi főszereplővé, a pillanatban pedig az örök időt láttatja. Fotóin szembetűnők a festészeti effektusok, amelyek a látható világ szépségét és drámaiságát egyaránt hangsúlyozzák. Az összpontosítás és a mértéktartás mellett a fény kutatása állandó kísérője és jellemzője munkájának és alkotásainak.

A Pintér Sonja Galéria 2000-ben jött létre azzal a céllal, hogy a régiségüzleteiről ismert Falk Miksa utcában erősítse a kortárs művészet jelenlétét. Azóta már sok, eredetileg csak régebbi művészettel foglalkozó galéria követte a példáját, és az utóbbi években gombamód szaporodnak az új kortárs galériák. A Pintér Sonja Galéria 2007-ban megújult, az addigi 100 m2 helyett, ma már 500 m2-en, több teremben rendez kortárs kiállításokat, s a műkereskedelmi piacon is fontos tényezővé vált.